Vagány-blog

Azt is megtanultam, hogy figyelmetlen gazdimnak szólni kell ha elfogyott a vizem. Ilyenkor a számba veszem a tányéromat és odaviszem neki. Ebből mindig tudja, hogy vizet kérek és elszégyelli magát, hogy nem figyelt. Azért szerencsére ez nem sűrűn fordul elő. Szegény most nem szívesen mászkál, mert tegnap belerúgott a ruhaszárítóba és azóta nagyon fáj a kislábujja. Reggel jól megnyalogattam, hátha segít. Azóta mintha kicsit vidámabb lenne:)

Mostanában egyre tovább alszom, aminek mindenki nagyon örül. Tegnap fél10-kor már hulla fáradt voltam, úgyhogy megkönyörültek rajtam. A korai fekvés ellenére reggel 7-ig aludtam, úgyhogy mindenki nagyon boldog volt. Lusta népség:) Ha én nem lennék tuti 10-ig ki se másznának az ágyból. Még szerencse, hogy vagyok.

Jön a fogam. Nagyon vacak. Állandóan fáj az ínyem és mindig rágni szeretnék valamit. Ma reggel gazdi nagyon rendes volt: megengedte, hogy az ujjait rágcsáljam. Hátul még nem bújtak ki a fogaim és ott nagyon jólesik ha valami maszírozgatja az ínyemet. Aztán sajnos megelégelte a dolgot és be kellett érnem egy nagy sárgarépával. Jobb híján...

Olyan régen írtam utoljára, hogy még be sem számoltam a gofrisütésről és a pudingról. Mindkettő mennyei. Már az illatától is teljesen odavagyok. Egyszerűen nem győzöm kivárni, hogy elkészüljön. Ilyenkor hangosan ugatok és nagyon gyakra leülök, hátha ez segít. A gofri nagyon klassz. Finom édes és nagyon laktató. Tejesen degeszre ettem magam. A puding is jó, csak nagyon mohó vagyok és addig nyaggatom a gazdit, amíg oda nem adja, de eleinte mindig forró. Ilyenkor mindig megugatom, hogy fejezze be a sütést, de mindhiába. Ilyenkor gazdi megszán és önt rá egy kis hideg vizet.

Azt hiszem mára ennyi elég lesz, úgyhogy megyek is rosszalkodni. Néhány virág megérett a lefejezésre.

Nyelvespuszi: Vagány

Előző bejegyzésemhez nagyon illik ez a vers, úgyhogy lenyúltam SZB38 blogjáról. (remélem nem baj:))

Bónus István: Rossz kutya

Rossz kutya, te csúnya rossz kutya! -
Mondom neki, - s Bundás úgy örül,
Szemében fekete láng gyullad
S ész nélkül lót-fut lábam körül.
Szavaim, hogy mit jelentenek
Nem érti, nem ügyel rája,
Csak az érzelmeket fogja fel
Agyának pici antennája.
Megérzi, hogy szavam nem üres:
Melegítő áram van benne,
S árad felé annyi szeretet:
Három kutyának elég lenne.
Rám néz s szeméből: hűség, hála
Lobban felém fekete lángban,
Mintha tudná, mennyi kutya jár
Jó szó nélkül a nagyvilágban . . .
Nem csak kutya, de mennyi ember! . . .
Én is ténfergek erre-arra,
Szürcsölök olykor örömet is,
De fanyar keserű az alja.
Mert mindig közönyre ébredek,
S ha rálépek utamra reggel:
- Rossz kutya, te csúnya, rossz kutya! -
Nem mondja senki szeretettel . . .

Úgy döntöttem, hogy átveszem a blogszerkesztést a gazditól, mert neki sok a dolga. Az elmúlt két napban új dolgokat tanultam. Például ugatni. Álmomban eddig is tudtam, de ébren csak akkor szólaltam meg, amikor megint támadott a gonosz felmosórongy. Aztán azt is megtanultam, hogy nem szabad az ágyba menni. Ezt Tomi magyarázta el nekem egy pihe puha szuper helyen. Csak tudnám, mi az az ágy, nehogy véletlenül rámásszak. Mindenesetre ezen a puha helyen szívesen beszélgetek bármiről bárkivel legközelebb is.

Azt is sokat mondják rám, hogy rossz kutya és jó kutya. Ezekkel a fogalmakkal kicsit szintén gondban vagyok. Néha azt jelenti a rossz kutya, hogy olyan kutya, amelyik pisil. De néha a jó kutya is ezt jelenti... És a rossz kutya a virágraugrálásra is használatos, meg a papucslopkodásra. Fene se érti ezt. Kétlábú barátaim igazán beszélhetnének világosan.

Azt is megtanultam, hogy nem szabad nyüszögni, ha nem foglalkoznak velem. Azóta szépen csendben várok a szebb időkre. Néha el is alszom, mert uncsi ha senki nem gyömöszkéli a fülemet. Persze aludni is jobban szeretek valakinek az ölében. Tegnap pédául egy zöld bőrkanapén aludtam Eszterrel és jól kinevettek, mert megint ugattam és futottam álmomban, meg horkoltam is.

Van még egy érdekes dolog itt nálunk. Gazdiék lépcsőnek hívják és utálom, mert mindig eltűnnek rajta. Ma összeszedtem minden bátorságomat és gazdi után mentem egészen a harmadik fokig. Nagyon ijesztő. Fölfelé még elviselhető, de le már nem mertem jönni egyedül.

Végre nem csak tápot eszem. Eszter csinált nekem csirke far-hát levest és a husit leszedegette a csontról, mert az én fogacskáim még túl törékenyek. Komolyan mondom isteni volt. Nem bírtam abbahagyni az evést pedig már akkora voltam, mint egy lufi. Sajnos el is vették tőlem, mert biztos féltek, hogy kipukkadok. Én is aggódtam egy picit.

Most nem jut több újdonság eszembe. Ha valaki elmagyarázná, hogy mit jelent az ágy és a rossz kutya, nagyon hálás lennék.

Pofanyalintás: Vagány

Gazdi tök kifeküdt, úgyhogy én írok most nektek. (Szegény nem bírja a strapát:))

A mai napom már nagyon felszabadult volt. Sokkal többet ettem, mint tegnap és többet is hancúroztam. Az autóktól még mindig megijedek és ilyenkor beszaladok a házba. A vizes füvet sem szeretem, ezért ma a járdára pisiltem... gazdi nem volt boldog.

A kertben van egy csomó virág. Mind arra vár, hogy letépjem a fejüket. Párat már kivégeztem. Rágcsálni is nagyon jó őket, de inkább csak a zöldet. Meg rájuk feküdni:)

Tanultam egy új játékot is. Van egy színes rongycsomóm. Ezt gazdi eldobja, én pedig visszahozom. Ettől Eszter nagyon boldog, pedig nem nagy kunszt és irtó jó móka. Persze ha vissza is adnám, akkor tényleg teljesen odalenne, de olyan vicces amikor megpróbálja kiszedni a számból.

Néha azért én is elfáradok és ilyenkor nem mindig hagynak aludni. Ettől egyre ráncosabb lesz a fejem és végül belealszom a gazdi ölébe:) Vagy az asztalára:)

Itt például már nagyon álmos voltam, de sebaj. Majd sokáig alszom. Most megyek is. Szép álmokat mindenkinek:

Tegnap este elérkezett a várva várt pillanat. Vagányt elhoztuk családjától. Jó, ez így szomorúan hangzik, és volt kb 10 perc egész ese, amikor meg volt szeppenve. De nem viselte meg a dolog túlságosan. Amint hazaértünk, elintézte a pisi-kaki dolgot a nappaliban. Aztán fékezhetetlenül szimatolt, nyalakodott, ugrált. Persze már a kocsiban is akkorákat ásított, hogy majd' bekapta a fejemet, de alaposan szemügyre kellett venni mident.

A tvállvánnyal kicsit meggyűlt a baja,mert át akart menni az üvegajtón. Többször is. Aztán idővel rájött, hogy ez nem fog menni:) Éjfél körül végre sikerült betessékelni a kosarába és Tomi álomba simizte a kis csirkefogót.

Nem lehet panaszunk, igazán jó kutya. Egészern reggel 5ig csöndben volt. Akkor azonban megszólalt Jucó ébresztője, és így ő is elkezdett panaszkodni:) 2 órás ortúra következtt. Valószínűleg aldt volna tovább, csak a nagy jövés-menésből ő sem akart kimaradni. Miután betettem a kosarába, elaludt, de hamarosan nagy hisztit csapott. Azt hittem játszani akar, de tévedtem. Csak akkor maradt abba a csipogás (ténylge olyan mintha csipogna), amikor bemásztam mellé. Azonnal elaludt az ölemben.

Mostanra már odáig fejlesztettük az altatás kérdést, hogy elég ha ott állunk mellette. Ilyenkor alvást színlel, majd hirtelen felnéz. Ha még mindig ott vagyunk, újra leteszi a fejét, azonban ha el merjük hagyni az őrhelyünket, éktelen nyüszítésbe kezd. Nagyjából 3 ellenőrzés után elalszik.

Alakul a szobatisztaság is. Délután már nyüszögve nézte az ajtót és a kertben el is intézett mindent. Nem is lesz olyan vészes, mint gondoltam. És rongálni sem nagyon rongált eddig. Ha ébren van, leül mindig a lábunkhoz és érdeklődve nézi az eseményeket, néha megtépi a nadrágunkat, vagy röfög egy kicsit:) A fényképezés nehéz feladat. Csak akkor lehetséges, ha alszik, vagy lefogjuk.

Most épp alszik. Remélem még van legalább 1 órám, mert tanulni is kéne.

Nemrégiben biztossá vált, hogy Tomival összeköltözünk és sok sok fülrágás után kedvesem belement, hogy bővítsük a családot egy kis fülessel. Persze azzal a feltétellel, hogy neki semmi dolga nem lesz vele. Most ügyesebb leszek, mint a cica esetében, és nem rontom el a dolgot. Eleinte úgy volt, hogy majd az új lakásba, szeptemberben. Most úgy áll, hogy május 8-án beköltözik a kisvizsla, egyelőre anyukám lakásába.

Vasárnap kaptam meg az engedélyt, és már hívtam is a Magor kennelt. (Természetesen már tudtam, hogy hol vannak kiskutyák:)) Barna Edina, a kiskutyák és kb 10 nagykutya gazdája mondta, hogy másnap nyugodtan jöhetek kutyanézőbe, és ha tetszik, le is foglalhatom szívem választottját.

Egy kedves, régi, kutyaszakértő barátom, Kálmán Tamás kísért el, sőt: elvitt kocsival életem nagy napján. Az első látvány fantasztikus volt: 9 izgága kölyökkutya vinyogava, ugrálva: "vegyél ki, vegyél ki" (ennek jelentése persze nem az volt, hogy engem vigyél haza, hisz nagyon szép környezetben vannak együtt a sok tesóval, hanem az, hogy rohangálni szeretnék és felfedezni a világot).

Hosszas dilemma után úgy döntöttem, hogy kisfiút szeretnék, úgyhogy a 3 opcionális jelölt boldogan kezdte meg őrül rohangálását a paci (mert itt az is van) karámjában. Előttem pedig adott volt a feladat: válasszak. Na jó, de mi alapján, hiszen mindhárman annyira aranyosak voltak. Tamás ellenőrizte, hogy nincs-e sérvük, megvan-e mindenük. Természetesen tökéletesek voltak. Kicsi, nedves orr, csillogó szemek, hatalmas, ráncos bőr, amibe még bele kell nőni, hatalmas fülek és szertelen izgágaság.

Végül úgy sikerült meghoznom a döntést, hogy ölbekaptam őket egyesével. Vagány (ekkor még nem tudtam a nevét) azonnal elkezdett össze-vissza nyalogatni. Később ő volt az aki hívásunkra lelkesen hozzánk szaladt. Így ő lett az, akit jövő hét kedden haza hozok

Azóta persze másra sem tudok gondolni. Tanulnom kéne, de állandóan az jár a fejemben, hogy milyen lesz az első itthon töltött éjszakája, milyen lesz amikor először megyünk ki együtt sétálni (ez az oltások miatt még kicsit odébb van), és persze milyen lesz az első közös túránk. Legjobban azt várom, hogy őszinte bizalommal forduljon felém és ne a gazdit lássa bennem, hanem a legjobb barátját. Természetesen azért arra vigyáznom kell, hogy ne olvadjak el tőle, és tanítsam meg neki, hol a helye, na meg persze azt, hogy én vagyok a falkavezér:). Később nagy szüksége lesz arra, hogy elfogadja: a gazdiknak dolgozniuk kell, nem játszhatnak egész nap. De addig még itt van egy egész nyár. Ezalatt megismerjük egymást, elkezdődik a szobatisztaságra és fegyelemre nevelés, és legfőképpen a rengeteg játék. Vele a vizsgaidőszak (= vizslaidőszak) is könnyebb lesz. Persze nem úgy értem, hogy könnyebb lesz csak a tanulásra koncentrálni. De most nem az év legrosszabb időszakaként lebeg előttem a következő másfél hónap, mint eddig.

Legközelebb jövő kedden vagy szerdán (május 8/9.)jelentkezem, amikor hazajön a kis prücsök.